CHA-CHA-CHA
A Cha-Cha-Cha a versenytáncok latin-amerikai ágát bővíti. A tánc az afrokubán zene fejlődésének legújabb jelenségei közé tartozik, és éppúgy mint a Mambo, először zenei forma volt.
Mesterségesen alkotott tánc, a Rumbának és a Mambonak egy változata. Viszonylag gyors, kis teret betöltő, rendkívül ötletdús és játékos hangvételű. Megalkotója Enrique Jorrin egy havannai zenész, aki 1953-ban a túl gyorsan játszott Mamboból - melynek nem volt igazán sikere - fejlesztette ki a lassúbb Mambo-Cha-Cha-Cha-t.
New York Cityben a Broadway-n a Palládiumot jelölik a Cha-Cha-Cha szülőhelyeként.
A Cha Cha Cha a két nem közötti flörtölés megtestesítője a tánc nyelvén. A gyors-gyors-lassú, azaz cha-cha-cha ütemére a lány az egyik pillanatban közeledik a fiú felé, a másikban meggondolja magát és távolodik tőle, mi több, egyenesen hátat fordít neki. Kacérkodik vele, majd elutasítja. Az egész tánc egy nemek közötti játék, évődés, melyet a tánc előadói ugyanúgy élveznek, mint nézői.
A háromtagú Cha Cha Cha elnevezés hangzása magában a zene ritmikájában is jelentkezik, mégpedig oly módon, hogy a táncosok a zenében elkülönülő hármas ütemre három apró lépéssel interpretálják azt.